A klímaváltozás enyhítésére szolgáló EU-s piaci beavatkozások olyannak tűnnek, mint egy jóindulatú elefánt a porcelánboltban.
Az intézkedéseknek nem csak a széndioxid kibocsátást kellene, hogy minden áron csökkentsék, de a regionális különbségeket sem szabadna elmélyíteniük. A klímareform a tisztább és jobb technológiák mellé jobban fizető munkahelyeket és azzal fenntarthatóbb szociális rendszert is kell, hogy hozzon. Az egész EU-ban!
Mégpedig minden polgár számára, alapvetően az ő hazájában, a saját élőhelyén. Ehelyett éppen ellenkezőleg, akaratlanul is a gazdaság és a GAZDAGság (nyugati irányú) koncentrációját erősíti, amivel a produktív generációk EU-n belüli egyirányú migrációját is tovább növeli.
Az intézkedések kiegyensúlyozatlan terheket rónak az EU különböző tagországaira, a lakosságot de a gazdaságot is beleértve. Ezért fontos, hogy az intézkedéseket a tagállamok SZINTJÉN és SZINTJÉHEZ kell beállítani, hiszen a tagállamok viselik a felelősséget a területükön élő emberek szociális és gazdasági biztonságáért.
Szigorúan figyelembe kell venni a gazdaságilag gyengébb vagy energiaigényes iparágakra támaszkodó új tagállamok felkészültségét a szigorításokra, amelyek súlyosan beavatkozhatnak a társadalmi egyensúlyba.
Egy havi 1-200 Eurós energiaköltség növekedés (fűtés, villanyáram, üzemanyag) nálunk nem csak a jóléti kiadásokat faraghatja le, ezzel további iparágakat, üzletágakat, munkahelyeket veszélybe sodorva (szolgáltatások, kultúra), de könnyen megoldhatatlan egzisztenciális problémákat is okozhat. (nyugdíjasok, egészségügyi kiadások, pályakezdő, lakáskölcsönös fiatalok,…)
A klímaváltozás témája mélyen megoszthatja nem csak a társadalmat, de az EU-t is. Ha ezt az aránytalan gazdasági terhet a vezető tagállamok megpróbálják még megtetézni az EU-s konszenzusos döntésmechanizmus eltörlésével, akkor az EU fejletlenebb régiói ráhatás nélkül végleg lemaradnak, lassan elnéptelenednek, elöregednek.
Vagy radikalizálódnak és fellázadnak.