Nagy József: Kész vagyok a tagállamok képviselőit akár egyenként meggyőzni
Az európai parlamenti képviselő a jogminimum gyakorlati értelmét a „Vizuális kétnyelvűség az EU-ban” című vándorkiállítással szeretné bemutatni. „Az egyedi projekt célja a tagállamokban összegyűjtött kézzelfogható, gyakorlati példákkal alátámasztani, hogy a nyelvileg vegyes területeken a kétnyelvűség nem felesleges luxus, nem is a feszültségkeltés és a nacionalizmus vagy a populizmus eszköze, ahogyan azt sajnos sokan érzik a kisebbségek köreiben is” – mondta el Nagy József.
Novemberben fogadták el az európai parlamenti képviselők a Nagy József által kidolgozott saját kezdeményezésű jelentést, ami egy EU-s kisebbségi jogminimum biztosítására szólítja fel az Európai Bizottságot. A határozat már az Európai Bizottság asztalán van, de a törvényreguláció elfogadása még 1-2 éves folyamat, amihez Nagy továbbra is szeretne hozzájárulni.
„Szívesen felgyorsítanám a bizottság előkészítő munkáját azzal, hogy nem csak a legjobb uniós gyakorlatokat tárjuk eléjük, de előzetesen egyeztetünk a tartalom elfogadásáról a tagállamok megfelelő döntéshozóival, intézeteivel is. Nálunk ez például a kisebbségügyi kormánybiztos hivatala, az Oktatásügyi Minisztérium és a szakpolitikai intézmények, pl. a Fórum Kisebbségkutató Intézet” – nyilatkozta az EP képviselő.
Erre azért van szükség, mert ahogy azt a jelentés komplexitása is tükrözi, az egyes tagállamok kisebbségi nyelvhasználati helyzete és törvényei lényegesen eltérőek. „Vegyük például a már említett vizuális többnyelvűség esetét. Vannak ugyan országok, ahol hasonló a szabályozás módja, de még itt is óriási különbségeket vélünk felfedezni, ha megnézzük a részletszabályokat. Míg Szlovákiában akkor elfogadott a kisebbségi nyelv hivatali használata, ha a kisebbségek száma meghaladja a lakosság 20%-át, Finnország esetében erre elég mindössze 8%. A másik oldalon ott van Észtország, ahol 50%-ról beszélünk, és emellett további két feltételnek kell teljesülnie: Szovjetunió előtti kisebbségekről kell, hogy szó legyen és petíció összegyűjtésére is szükség van” – magyarázta az európai parlamenti képviselő (Híd, Európai Néppárt).
Nagy József az említett esetekkel rámutat, hogy minden tagállamban egyéni a helyzet. „Belgiumban például a kantonok határozzák meg a kisebbségi nyelvhasználat módját, ami azzal jár, hogy egy országban rögtön 3 különböző szabályozás él, amiből míg kettő a kétnyelvű útjelző táblák használatát engedélyezi, a harmadik kiterjed a közintézmények felirataira is” – folytatta.
Rengeteg múlik ugyanakkor az adott tagállam jogi környezetén, alkotmányán. „Nem hasonlíthatjuk például össze Franciaország decentralizált rendszerét Észak-Írországgal, ahol nincs írott jog. Míg az első esetben csak az oktatás területén sikerült beültetni a kisebbségi nyelvi jogokat, Skóciában a vasúti társaság önkéntesen kezdte el a kétnyelvű táblák alkalmazását, és csak utólag fogadtak el törvényt, hogy legálisan folytatódhasson ez a gyakorlat. Egyébként Korzikán is az oktatási kódex volt a megoldás kulcsa, és így alakult ki a regionális szintű szabályozás, ami már engedélyezi a kétnyelvű útjelzőtáblák használatát is. Ott van továbbá Olaszország és Spanyolország, ahol pedig autonómiáról beszélünk” – tette hozzá az európai parlamenti képviselő.
Nem meglepő, hogy a kisebbségi jogok kérdése kényes politikai téma az Európai Parlament falai között. „Komoly ismereteket nyújtottak az előkészítő tárgyalások, hogy megértsük a balti, bolgár, spanyol, francia, görög és ciprusi kollégák aggodalmainak okait. Végül sikerült megtalálnunk a közös hangot, és fel vagyok rá készülve, hogy a tárgyalás következő köreiben egyenként fog kellenem a tagállamok illetékeseit is meggyőzni a kisebbségi jogminimumról. Ehhez szükség van az európai parlamenti háttérre, erre keresem a választásokon a támogatást, hogy folytathassam a munkát – magyarázta.
Nagy József a jogminimum egyik legfontosabb eszközének a vizuális többnyelvűséget tartja. „A globális tapasztalatok is azt mutatják, hogy minél gyakrabban találkozunk nyilvános felületeken anyanyelvi feliratokkal, annál kevésbé érezzük magunkat másodrangúnak” – tette hozzá.
